Sziasztok, kedves olvasgatók, idetévedők!

Nos, most ez nem egy fejezet, hanem amolyan prológus, bevezetés a történetbe. Szándékosan nem tartalmaz semmilyen rávezető tényt, hogy miről fog szólni, ez olyan megrögzött eszmém, sosem veszek olyan könyvet, ami bevezetése leírja az eseményfonalakat. Tehát ez egy új történet, teljesen új erővel vágok bele. Remélem el fogja nyerni a tetszéseteket, viszont szeretném én is bevezetni, hogy komment határt húzok, mert "feleslegesen" nem írok. Mármint, az engem érintő problémák legtöbbjét elrejtettem az előző történetekben, és párszor megemlített blogomon is gyakorta lepötyögöm, így ez már csak a szórakoztatásra (és fogalmazási készségem fitogtatására, illetve javítására) megy ki. Ide először két-három kommentet kérnék, és a napokban feltenném az első fejezetet. Kivételesen próbáltam minnél eredetibb ötletet megfogalmazni a fejemben, de félő, hogy így is hajaz valakijére. Jó olvasást, kérlek, ha elolvastad, írj kommentet. Köszönöm!

Előszó

A búcsú mindig fáj. Minden alkalommal, mikor elválunk szeretteinktől - a külön töltött idő függvényében - darabok szakadnak ki a lelkünkből. Fájt, amikor eljöttem otthonról az álmaim miatt, de jobban fájt, hogy egy másik Álmom ott maradt. Sosem gondoltam bele, hogy vannak dolgok, melyeket nem tudok megvalósítani. Az Álom, amit elhagytam egy másikért, egész egyszerűen összetört. Nem rögtön, abban a percben, ahogy feladtam azt, hanem az idő múltán egyszer. Pont akkor, amikor az embert kétségek gyötrik, hogy vajon helyesen döntött-e. Pontosan abban a Szent pillanatban, amikor úgy érzi, hogy elveszett az útvesztőben, lelépett egy ösvényről. Van akinek egy radikális fordulat az életében meghozza a megvilágosodást, amire szüksége van. Én sosem voltam az a típus, aki ilyenkor tisztán látja a dolgokat. Mindig az a fajta ember voltam, aki, ha beleesik egy szakadékba, sosem próbál meg kimászni, csak ássa maga alatt lefelé, mélyebbre. Nem kérek segítséget, de elvárom a körülöttem élőktől. Hogy kapcsolódik ez mind a történetemhez? A búcsúk, az álmok, a nagy fordulatok? Csak egy Álom, amitől búcsút kellett mondanom, meghozta végül a fordulatot, amitől újak születtek. Bár időnként pótolják a legrégebbit, de keserű, üres helyét elfoglalni sosem fogják.

Az álmom miatt elutaztam otthonról, és az emlékeim miatt most vissza kell mennem. Csak egy telefonhívás az éjszaka közepén, néhány ruhadarab a bőröndbe és már csak a repülőn eszmélek fel, mikor az adrenalin szintem normális mértéket ölt.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.31. 10:57 Cassie Szia,nekem nagyon tetszik. Kiváncsi vagyok hogy hogyan fog alakulni a történeted. Hamar kövit,még annyir hogy rakhatnál fel a szereplőkről majd képeket. Puszi: Cassie   Válasz: Köszönöm a véleményed! Már folyamatban van az első része. :) Igazából régóta tervezem, hogy keresek képeket a szereplőimnek, de valahogy mindig elmarad. :c

2012.12.30. 16:42 Cindy Hűű...hihetetlen érdekes lett.Kíváncsi vagyok,milyen lesz!:)) ♥♥ U.I.: És ne haragudj,hogy nem írtam kommentet.Csak hát a lustaság nagyon fáj xD Válasz: Ó, nem haragszom, mert én is ilyen vagyok. (sajnos) :D Köszönöm a véleményed :)